Burgonyatermesztés

Egy nagyon érdekes cikket találtam! Jövőre ki fogom próbálni! :-)

Hogyan termesszünk egy négyzetméteren sok burgonyát?

A Levendula

Lassan kifelé megyünk a levendula szezonból, talán még nem késtem el ezzel a cikkel.
Valójában már 2 héttel ezelőtt készítettem a fotókat, sajnos eddig nem volt időm leírni.
Mostanában rengeteg munka van a kertben, ezért a hétvégéim teljesen "rámennek".
Egy kedves ismerősöm nem olyan régen egy más témával kapcsolatban az mondta, "hát ilyen játék ez a futball...".
Hát a kert is ilyen :-)... és ez a mondat most stílszerű is :-).
No de ami késik nem múlik!
Itt van tehát a levendula.

A levendula a napos helyet kedveli, a talaj legyen laza, mésztartalmú.

Fontos a megfelelő vízelvezetés.

Márciusban ablakpárkányra helyezve, magról nevelhetőek a palánták, de manapság már számos helyen palántaként is beszerezhető.

A fiatal palánták májustól ültethetőek szabadföldbe. 

Aki a Hold és bolygóállások szerinti kertészkedés híve (annak is ajánlom a kísérletezést aki eddig nem hitt ebben), a levendulát ültetési időszakban, virág-napon palántázza.

Virág-napok

Minden virágjáért termesztett növényt ajánlott az virág típusú napokon vetni, palántázni, illetve a kapálást is időzítsük ezekre a napokra.

A vágott virágnak szánt növények "szüretelését" is ezeken a napokon ajánlott végezni, mert sokkal tovább friss és illatosabb marad.

Ha szárítani szeretnénk ezeket a virágokat, akkor színüket biztosabban tartják, mint a más napokon vágott virágok. (A karfiol és a brokkoli is virágok :-) ).

Elvirágzás után a levendulabokrot gyengén vágjuk vissza.

Hidegebb környékeken télre takarjuk be, ugyanis a levendula mediterrán növény, nem annyira bírja a kemény fagyokat.

A levendula illatos virágait csokorba kötve szárítsuk.

Azt bizonyára mindannyian tudjuk, hogy "ősidők" óta molyok elűzésére használják a szekrényben.

Ha valaki mégis most hall erről először - a levendula illatos csokrait függesszük fel a szekrénybe.

Rendkívül jó illatot áraszt és elűzi a molyokat!

Amit én eddig nem tudtam, hogy a legyeket is elűzi a lakásból! Ki fogom próbálni!

A levendula levéltetveket és a hangyákat is elriasztja a kertből. Érdemes rózsával társítani.

Ezt tapasztalatból meg tudom erősíteni. A rózsák alá ültettem kb. 4 évvel ezelőtt.

Eleinte minden éveben levéltetves volt a rózsa, az idén viszont már egyáltalán nem. (Mostanra lett elég nagy a levendula a rózsáim alatt)! 

Nem kell tehát megijedni, vagy elkönyvelni kudarcként, ha az első időkben nem tűnnek el a levéltetvek. Valószínűleg nem elég nagy még a levendula telepünk a rózsák alatt.

Levendula a Konyhában

Rengeteg helyen olvastam mostanában a levendula különböző konyhai alkalmazásáról.

A zsenge hajtáscsúcsokat lehet frissen felhasználni a konyhában. 

Kissé fanyar-kesernyés íze a rozmaringéra emlékeztet.

A levendula bőven tartalmaz illóolajokat, gyantát, cseranyagokat valamint szaponint.

Nyugtató, görcsoldó, valamint idegeket erősítő hatása van.

Számomra a levendula nem létezett a konyhában eddig.

A levendula illatáról én szappanra asszociálok (gyermekkori emlékek :-) ), ezért el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet az ételben.

Azt gondoltam, hogy ez egy felkapott hóbort, mert manapság mindenki Gourmet-nek szeretne látszani, ezért próbálkoznak és esküsznek hihetetlen társításokra :-)!

Személyiségemből fakadóan, én azért nem utasítok el semmit, amíg meg nem tapasztalom.

Kipróbáltam a levendulát a konyhában! :-)))))

... és bejött! :-))))

Most már én is gourmet-nek számítok. :-))))))

A viccet félretéve, valóban tetszik a művem!

Első nekifutásra kandírozott levendulát készítettem, amit később desszertek dekorálására fogok használni.

Kandírozott levendula

Hozzávalók:

tojásfehérje

finomabb kristálycukor

friss levendulavirágok

Elkészítése:

Leöblítem és megszárítom a levendulavirágokat.

A szárításhoz egy nagyobb tepsit vagy tálcát kibélelek vastagabb csomagoló papírral (papírtörölköző nem jó, mert könnyen ráragad).

A tojásfehérjét egy kevés vízzel felverem, ne ne legyen túl habos!

A levendulavirágokat belemártom a tojásfehérjébe, lecsöpögtetem, majd megforgatom a cukorban.

Kibélelt tálcára helyezem és napon szárítom.

Az első nap után, óvatosan felpattintom a papírról (kicsit összeroppantom a cukor burkot), újra megforgatom cukorban és tiszta papírral bélelt tálcára helyezem.

Teljesen megszárítom.

(Ha nem cserélem ki az első nap után a papírt, akkor nem tudom majd leszedni, rá fog ragadni!)

Levendulás csokis keksz 

"Régi", kedves kolléganőmtől - Antal Helgától - kaptam pár éve egy nagyon szuper csokis keksz receptet.

Ezt alakítottam át egy kicsit.

Hozzávalók:

1 3/4 bögre liszt  - tejleskiőrlésű lisztet használok hozzá

3/4 bögre olvasztott vaj (kb. 125 g)

1 teáskanál szódabikarbóna

1 teáskanál só

1 bögre lágy sötétbarna cukor

1/4 bögre cukor - itt is az előző lágy sötétbarna cukrot használom

2 tojás felverve

1 cs vanília - 1 rúd vanília kikapart belsejét használom

1 tábla étcsoki (100 g)

kb. 5-6 szál levendula virágja - ízlés szerint változtatható a mennyiség.

1 bögre = kb.0.3 l

Elkészítése:
A lisztet, cukrot, sót, szódabikarbónát egyenletesen összekeverjük egy nagy tálban, közepébe -egy mélyedésbe - öntjük a felvert tojásokat és az olvasztott vajat, az apróra felaprított csokoládét és az összemorzsolt levendulavirágokat.
Fakanállal összedolgozzuk. Kemény tésztát kell kapnunk, olyat amelyből könnyen kis gombócokat tudunk majd formázni. Ha lágyabb a tészta, olyan laposak lesznek a kekszek mint most az enyém :-))))! Volt már szebb is, csak olyan rég sütöttem, hogy elfelejtkeztem a több lisztről! :-))))
Nagyon ragacsos tésztát kapunk. Kis kb. diónyi gömböket formázunk, sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk.
Jó szellősen, mert szét fognak terülni!
Kb. 200 C fokon süssük - én 220 C fokon szoktam.
Alacsonyabb fokozaton ropogós lesz, magasabbon kívül kemény, belül lágy. Így szeretem.
Melegen nehéz kivenni a tepsiből, mert lágy. Várni kell amíg egy kicsit kihűl!

Tényleg nagyon finom.
A levendula íze főleg másnapra lesz tökéletes
(eldugtam egy pár darabot :-) )!

Kb. 25-30 db lesz belőle.

Felhasznált irodalom:

MARIE-LUISE KREUTER (2002): Biokert, Magyar Könyvklub

Maria Thun- Matthias K. Thun (2012) : Vetési Naptár 2012, Biodinamikus Közhasznú Egyesület 

Sajtkészítés

Kedvenc sorozatomból - a Másfélmillió lépés Magyarországon-ból - való ez a  felvétel :-)!

Gyimesközéplokról...

...és Kapolcsról...

Végre itt a borsóleves!

A hétvégén leszedtem az első saját borsónkat és elkészült az első idei borsóleves, ami teljes egészében a kertből való :-)
Számomra minden évben az a pillanat jelenti a "kerti nyár" kezdetét, amint elkészül az első friss borsóleves, amihez minden a kertemből kerül a fazékba.
Maga a leves pofon egyszerű, mégis van benne valami megmagyarázhatatlan ami finomabbá teszi minden másnál.
Talán a befektetett munka első igazi "gyümölcse"..., az első "konzervált" tavaszi napfény... vagy kitudja.
Minden esetre alig várom ezt a pillanatot minden évről évre :-)!

...és most már a kert is kezd alakulni! Egyre jobban elborítanak mindent a növények :-)!

Édesanyám borsólevese

Hozzávalók:

frissen fejtett borsó

fiatal répa

újkrumpli

friss fokhagyma

friss petrezselyem zöld (lehet hozzá adni petrezselyem gyökeret is)

néhány ág friss zeller zöldje

fűszerpaprika

liszt

olaj

só bors

víz

arányokat szándékosan nem írok, ízlés szerint...

Elkészítése:

Megtisztítom az alapanyagokat.

A répáról és petrezselyemről - amikor még ilyen fiatal - nem szoktam teljesen levágni a szárát és meg sem kapargatom, csak alaposan megmosom.

(Az idén, nagyon finom édes lett a répánk :-)!) Kicsit többet szoktam előkészíteni, mert a gyerekek szívesen járnak rá a friss, nyers répára :-).

Az újkrumplit sem hámozom, csak kicsit megkapargatom és ezt is alaposan átmosom.

Azt azért elárulom, hogy  nézeteim szerint a saját földem nem piszkos... Nálunk a kertből származó növényeket, gyümölcsöket nem kötelező megmosni :-)!

A növényeket belerakom egy fazékba, felöntöm vízzel, megsózom és addig főzöm, míg minden megpuhul benne (nem szoktam túl puhára, kicsit roppanósra hagyom).

Amikor késznek tűnik, paprikás rántással berántom, megborsozom és egy picit összefőzöm.

Ha tartalmasabbra szeretném, rakok bele egy kis csipetkét (szigorúan saját készítésűt :-)! )

...igazán másnap a legfinomabb, mire összeérnek az ízek!

Borsó a kertben

Ahhoz, hogy minél nagyobb legyen a terméshozamunk, gyakran szüreteljünk!

A legfinomabb akkor amikor még zsengék a szemek, de már láthatóan tele van a borsóhüvely.

Sok öntözést igényel, de mint a legtöbb konyhakerti növény, gyökérzónás legyen, a leveleket ne nagyon érje.

A borsó ágyásokat is rendszeresen takarom (mulcsozom), így tovább tartja a föld a nedvességet és számos apró élőlény segít a talaj gazdagításában. Talajtakarásra a levágott gyepet használom itt is.

Amikor még aprók a növényeink, előfordulhat (nálam minden éveben), hogy valami kicsipkézi a leveleit.

Ő a sávos csipkézőbarkó. A csipkézőbarkóknak több fajtája is létezik, nálam a sávos tevékenykedik minden évben.

Vegyszermentes védekezés módszerei közül, nekem a fahamuval való beszórás vezetett eredményre.

Az apró növényeket hintsük be fahamuval (néha meg is locsolom a leveleket, hogy jobban tapadjon a hamu), nem kedvelik a csipkézőbarkók. Csak a fiatal növényeket károsítják az imágók.

Az imágók általában lucernások talajában vagy erdőszéleken telelnek.

Márciusban - áprilisban bújnak elő és keresik fel (röpülve) a borsóvetést.

A nappal a talajon elbújva töltik és csak naplementét követően jönnek elő táplálkozni.

Tojásaikat (egyesével) a levelekre és a szárra helyezik, lárváik a Nitrogén gyűjtő gümőkön táplálkoznak.

Az új nemzedék júniusban-júliusban rajzik, ekkor távoznak a veteményesből, visszaköltöznek a lucernásba.

Korai vetéssel is csökkenteni tudjuk a kockázatot!

A borsó nitrogén gyűjtő. A nitrogént a gyökerén található gümőkben köti meg, ezért betakarításkor soha sem szoktam a gyökerét kiszedni, talaj fölött elvágom, a gyökér részt talajjavításra bent hagyom a földben. 

Előfordul, hogy leveleit talajtakarásra használom - főként akkor, ha olyan növényt vetek a helyére, amely nagyon kedveli a nitrogénban gazdag talajt.

Zöldtrágyában nem szereti a csalánlevet!

Bodzaszezon!

Már lassan vége a bodza virágzásának, nálam most készült el az első limonádé!

Van a kertemben egy hatalmasra nőtt bodzabokor.

Szándékosan telepítettem be egy pár éve, hogy ne kelljen messzire menni szüretelni :-)!

Virágjából limonádét és szörpöt szoktam készíteni, majd később jön a bogyó feldolgozás.

Kész az idei első bodzalimonádé, viszont a hagyományos gyerek változatot most egy kicsit "divatossá" és felnőttessé tettem! ;-)

Nagyon népszerűek manapság az ízesített sörök, az ún. radlerek.

Sajnos mint a legtöbb nagyüzemben készült termék, ezek sem valódi gyümölcsökből készülnek, hanem aromákból.

Én magam nem vagyok nagy sör rajongó, inkább az édeskésebb, alacsonyabb alkohol tartalmú - búza, kukorica - söröket kedvelem. 

Ez a radler történet tetszene, ha nem műanyagból készülne.

Ez volt hát a motiváció, hogy egy kicsit másféle "limonádé" is készüljön az idén.

Bodzalimonádé felnőttesen ;-)

Elkészítem a szokásos módon a Mentás bodzalimonádét, és a kiskorúaknak félreteszem a felét...

Hozzávalók (3 literhez):

6 fej bodzavirág

5 db citrom (lehetőség szerint kezeletlen héjú)

3-4 ág menta

cukor ízlés szerint

víz

Elkészítése:

Leöblítem a bodza virágokat és a mentát, lecsöpögtetem. 3 db citromot nagyon vékony karikákra szeletelek.

Egy 5 literes befőttes üvegbe rakom a citromkarikákat, rászórom a cukrot, majd jön a menta és a bodzavirágok.

A másik két citrom levét kifacsarom és elkeverem kb. 3 liter vízzel, majd az egészet beöntöm az üvegbe.

Ha nem lett tele az üveg, még vizet töltök rá.

Megkeverem és lefedve hűvösebb helyre állítom. Naponta kétszer átkeverem.

4-5 nap után leszűröm és hűtőbe teszem.

A kiskorúaké elkészült.

Aki a nagykorú változatot szeretné, az fogyasztás előtt a poharát félig töltse sörrel, majd öntse fel mentás bodzalimonádéval :-)! Meg is lehet keverni egy kicsit!

Nagyon finom!

Bodza a kertben

Néhány héttel korábban - a hangyákról írt bejegyzésemben - említettem, hogy frissen vágott bodza ágakkal terítem be a hangyák által "megtámadott" birsalma fám alatt a talajt.

MŰKÖDIK! Elköltöztek :-))))))! Úgy látszik nem csípik az erős bodzaszagot...

Gyermeknevelés?

Az elmúlt hetekben láttam az egyik kereskedelmi csatornán egy beszélgetős műsort, ami abban a pillanatban felháborított... most már higgadtabban tudok róla írni, és talán a téma terjedelme is csökkent bennem az elmúlt néhány hétben.
Tehát, az a rossz emlékű műsor alapvetően arról szólt, hogy járassuk a gyerekeinket tőzsdei tanfolyamokra,  neveljük őket tőzsdei befektetőnek, és mi magunk - egyszerű háziasszonyok - is vegyünk részt bátran ebben a világban, mert mennyire egyszerű így pénzhez jutni!
Na persze egy kicsit sarkosan fogalmaztam, de számomra - mint nézőnek - bulvárosan "ez jött át" :-)!
Két héttel ezelőtt még belementem volna azokba a kérdésekbe, hogy vajon mi állhat annak a hátterében, hogy egy ilyen műsor elkészüljön... most már nem teszem, de azért indítok néhány görgetni való gondolatot...

Tegyük fel, hogy ez az ötlet annyira megtetszik minden szülőnek, hogy gyerekeikből "tőzsdéseket" nevelnek.
Hogyan tovább? Mi lesz az értékteremtéssel? Ugye tudjuk, hogy a tőzsdén nem lehet értéket teremteni...
Az értékpapírok mögött ott kell lenni az értéknek - fizikai valójában - amit képvisel.
Ha mindenki a tözsdéről szeretne jövedelemhez jutni, ki fog termelni? Ha nem lesz termelés - élelmiszertermelés sem - mit fognak enni ezek a felnőtt gyerekek? Megeszik a részvényeiket, mert a gazdaság összeomlik, hiszen nincs mögöttes érték...
Ha nincs mit enni, ezek a "felnőttek" tudnak majd előállítani csupán annyi élelmet, ami a saját fenntartásukra elegendő?
Megtanította nekik valaki?

Miért nem olyan témájú műsort láttam, ahol arra buzdítják a szülőket, hogy tanítsák vagy taníttassák meg a gyerekeiket legalább alapvető élelmiszereket előállítani? (Hová lettek az iskolakertek?...)

Ez a feladat ránk, szülőkre vár! Nekünk kell példát mutatni, és egészséges értékrendű felnőtteket nevelnünk!
Ez a legfelelősségteljesebb feladat!

...és egye fene! Ha mindent tud már a gyerek, és kedve van tőzsdézni, hát tegye! ... nem lesz :-), mert pontosan tudni fogja, hogy miről is van szó!

Pozitív példa

Vannak még egészséges gondolatok :-)!

Pár hónappal ezelőtt, megismerkedtem egy három gyermekes családdal.

"Rendkívül jó" (a fogyasztói társadalom mércéjével) körülményeket teremteni képes vállakozó szülők, akiknek a legkisebb fiuk még csak 12 éves :-)!

Ez a kisfiú, aki a legszuperebb játékokat kaphatná meg, születésnapjára tyúkokat kért a szüleitől :-).

Aztán jöttek kecskék, most pedig fürjeket szeretne.

Levente minden nap iskola előtt saját maga feji meg a kecskéit - pedig az édesanyja felajánlotta, hogy átvállalja a reggeleket, de nem - iskola előtt, aztán rögtön indul haza iskola után, és jön a következő fejés.

...és a tanulmányi eredménye sem hagy kívánni valót!

Kiváló minőségű a tej, már csináltam belőle sajtot :-)!

Gyereknevelés nálunk :-)

Nem kell azonban a hasonló történetekért messzire mennem!

Botond fiam most épp tyúkólra gyűjt :-))))!

Kettő darab tyúkot szeretne, mert kiszámolta, hogy az 14 tojás a családnak hetente :-)!

Zsolti bácsi (a szomszéd) megígérte neki, hogy gondozza a tyúkjait, ha Botond nyaralni megy! (Mert először úgy volt, hogy vinni kell magunkkal :-))))))! ...mármint a tyúkokat!)

A fiúk nagyon szorgalmasak, nálunk teljesen magától értetődő, hogy részt vesznek a házi és házkörüli munkákban.

Botond

...és Ő is :-)))

Bálint

...és a fiúk :-)!

A jutalom sem maradt el!

Epres krémes ala Anya :-)

Hozzávalók:

jó sok megmosott, megszárított eper :-) (a nagyrésze úgy is elfogy sütés közben!)

0.5 kg leveles tészta (lehetőleg ne bolti, mert az rengeteg adalékot tartalmaz!)

2 csomag habtejszín (500 ml)

1 csomag organikus vanília puding

2 csomag habfixáló (ez is kapható olyan változatban, amelyek nem tartalmaznak műanyagokat!)

1 vaníliarúd kikapart belseje

0.5 l tej

3 púpozott evőkanál nádcukor

5 ek. porcukor

agar-agar, esetleg zselatin

Elkészítése:

A leveles tészta receptje számos helyen megtalálható.

Kicsit munkaigényes, de ha egyszer időt szakítunk rá, érdemes nagyobb mennyiséget készíteni és 0.5 kg-os adagokban lefagyasztani.

A leveles tésztából 3 db tortakarika méretű lapot nyújtunk, de liszt helyett porcukorral szórjuk meg a deszkát.

A sütőt előmelegítjük kb. 180 C fokra.

Sütőpapírral bélelt tepsiben, egyessével megsütjük a lapokat.

Sütés közben felpúposodnak a lapok, ezért amikor kivesszük, deszkára tesszük, és a tortaforma ajlával, határozott mozdulattal lepréseljük.

Rögtön rácsra tesszük, kihűlni.

Közben megfőzzük a pudingot, előírás szerint.

Ezt is hűlni hagyjuk egy ideig. Közben néhányszor átkeverjük, hogy krémszerű maradjon.

Elkészítjük a zselésítő anyagot (előírás szerint), aminek rendszerint hűlnie kell.

Felverjük a habtejszínt kemény habbá a cukorral és a habfixálóval.

Miután anyagaink elérték a kellő - langyos - hőmérsékletet, laza mozdulatokkal összekeverjük.

A tortakarikánk aljába helyezzük az első lapot, majd rátöltjük a krém felét.

Beborítjuk eperrel, aztután jöhet a következő lap, ismét krém (a másik fele), és az eper.

A tetejét befedjük a harmadik lappal.

Ráhelyezzük a tortaforma alját és lassan lenyomjuk az egészet, hogy tömörödjön!

Egy éjszakára hűtőbe tesszük!

(Az eredeti recept sem lehet rossz: http://abufe.hu/2012/06/gyors-konnyu-epertorta/)