Számomra minden évben az a pillanat jelenti a "kerti nyár" kezdetét, amint elkészül az első friss borsóleves, amihez minden a kertemből kerül a fazékba.
Maga a leves pofon egyszerű, mégis van benne valami megmagyarázhatatlan ami finomabbá teszi minden másnál.
Talán a befektetett munka első igazi "gyümölcse"..., az első "konzervált" tavaszi napfény... vagy kitudja.
Minden esetre alig várom ezt a pillanatot minden évről évre :-)!
Édesanyám borsólevese
Hozzávalók:
frissen fejtett borsó
fiatal répa
újkrumpli
friss fokhagyma
friss petrezselyem zöld (lehet hozzá adni petrezselyem gyökeret is)
néhány ág friss zeller zöldje
fűszerpaprika
liszt
olaj
só bors
víz
arányokat szándékosan nem írok, ízlés szerint...
Elkészítése:
Megtisztítom az alapanyagokat.
A répáról és petrezselyemről - amikor még ilyen fiatal - nem szoktam teljesen levágni a szárát és meg sem kapargatom, csak alaposan megmosom.
(Az idén, nagyon finom édes lett a répánk :-)!) Kicsit többet szoktam előkészíteni, mert a gyerekek szívesen járnak rá a friss, nyers répára :-).
Az újkrumplit sem hámozom, csak kicsit megkapargatom és ezt is alaposan átmosom.
Azt azért elárulom, hogy nézeteim szerint a saját földem nem piszkos... Nálunk a kertből származó növényeket, gyümölcsöket nem kötelező megmosni :-)!
A növényeket belerakom egy fazékba, felöntöm vízzel, megsózom és addig főzöm, míg minden megpuhul benne (nem szoktam túl puhára, kicsit roppanósra hagyom).
Amikor késznek tűnik, paprikás rántással berántom, megborsozom és egy picit összefőzöm.
Ha tartalmasabbra szeretném, rakok bele egy kis csipetkét (szigorúan saját készítésűt :-)! )
...igazán másnap a legfinomabb, mire összeérnek az ízek!
Borsó a kertben
Ahhoz, hogy minél nagyobb legyen a terméshozamunk, gyakran szüreteljünk!
A legfinomabb akkor amikor még zsengék a szemek, de már láthatóan tele van a borsóhüvely.
Sok öntözést igényel, de mint a legtöbb konyhakerti növény, gyökérzónás legyen, a leveleket ne nagyon érje.
A borsó ágyásokat is rendszeresen takarom (mulcsozom), így tovább tartja a föld a nedvességet és számos apró élőlény segít a talaj gazdagításában. Talajtakarásra a levágott gyepet használom itt is.
Amikor még aprók a növényeink, előfordulhat (nálam minden éveben), hogy valami kicsipkézi a leveleit.
Ő a sávos csipkézőbarkó. A csipkézőbarkóknak több fajtája is létezik, nálam a sávos tevékenykedik minden évben.
Vegyszermentes védekezés módszerei közül, nekem a fahamuval való beszórás vezetett eredményre.
Az apró növényeket hintsük be fahamuval (néha meg is locsolom a leveleket, hogy jobban tapadjon a hamu), nem kedvelik a csipkézőbarkók. Csak a fiatal növényeket károsítják az imágók.
Az imágók általában lucernások talajában vagy erdőszéleken telelnek.
Márciusban - áprilisban bújnak elő és keresik fel (röpülve) a borsóvetést.
A nappal a talajon elbújva töltik és csak naplementét követően jönnek elő táplálkozni.
Tojásaikat (egyesével) a levelekre és a szárra helyezik, lárváik a Nitrogén gyűjtő gümőkön táplálkoznak.
Az új nemzedék júniusban-júliusban rajzik, ekkor távoznak a veteményesből, visszaköltöznek a lucernásba.
Korai vetéssel is csökkenteni tudjuk a kockázatot!
A borsó nitrogén gyűjtő. A nitrogént a gyökerén található gümőkben köti meg, ezért betakarításkor soha sem szoktam a gyökerét kiszedni, talaj fölött elvágom, a gyökér részt talajjavításra bent hagyom a földben.
Előfordul, hogy leveleit talajtakarásra használom - főként akkor, ha olyan növényt vetek a helyére, amely nagyon kedveli a nitrogénban gazdag talajt.
Zöldtrágyában nem szereti a csalánlevet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése