Rózsa, Rózsa, Rózsa

Kinyíltak a rózsák a kertemben!

Gyönyörűek, de most lehet rózsazselét készíteni, ezért bármennyire is sajnáltam, kicsit megtépáztam a bokrokat.

Rózsazselé

Hozzávalók:

30 dkg bordó, illatos rózsaszirom

1.2 liter víz

1 kg cukor

2 citrom leve

zselésítő anyag (agar-agar, esetleg zselatin)

Elkészítése:

A szirmokat bő vízben megmossuk, majd levagdossuk a fehér részeket, mert keserű lesz tőle a zselé.

A vízet összefőzzük a cukorral és a citromlével. Kb.30 percig lassú tűzön forraljuk.

Hozzáadjuk a rózsaszirmokat, és tovább főzzük, 30 percen keresztül.

Közben előkészítjük a zselésítőt (felhasználási útmutató szerint), majd hozzáadjuk a rózsasziruphoz.

Az esetek többségében  a zselésítőt nem szabad forralni. Forrón az előkészített üvegekbe szedjük, lezárjuk és száraz dunsztba rakjuk.

Az illata nagyon finom... :-)

Rózsa motívum

A palkonyai rotunda ajtaján találtam ezt a faragott rózsa motívumot.

Egyszer valahol azt olvastam, hogy a magyar népművészetben a rózsa a tejutat jelképezi.

A tejút egy spirálgalaxis. A spirálgalaxisok pontosan úgy néznek ki mint az éppen nyíló rózsák.

A spirálgalaxisokban születnek a csillagok, vagy nevezhetjük fénynek...

Érdekes téma... elgondolkodtató...

Rózsaszirmok

Leszállt az alkony s egy gyenge szellő

Tündér-rózsát hintett az égre,

Fülembe suttogott egy bús mesét,

S tova libbent a messzeségbe...

Egyszer, régen, mikor még volt öröm,

Egy tündér élt nyíló rózsák között,

Alatta vígan csillogott a tó

S a zord szikla bíborba öltözött...

Ha jött az est, ott dalolt a szellő,

A bércen harsogott a vadpatak,

S a szellő halk suttogása mellett

Táncolt a köd, s ezüst holdsugarak...

Hanem egyszer, zúgó fergetegben

A Szélkirály orkán-csapatja jött,

És elragadva a tündérleányt

Eltűnt a sötét fellegek mögött...

Azóta mindig, mikor jön az est,

S bíborban úsznak a hegyoldalak,

A szellő halkan az égre szórja

A fonnyadt tündér-rózsa szirmokat...

Én is olyan bús szellő vagyok,

Verseim picinyke rózsaszirmok,

Mi őket most, hogy alkonyom leszállt,

Haloványkék végtelenbe szórok…

                                            Wass Albert