Azért nem rossz, a fiúknak kifejezetten ízlik.
Krumpliskenyér
Olvasni valót kerestem pár napja...
Valami könnyűt, nagyon kikapcsolóst, valami nagyon nőit szerettem volna.
Hét éve porosodott kiolvasatlanul ez a könyv a könyvespolcomon, de eddig még nem volt hangulatom hozzá.
Eljött a pillanat, pont olyannak ígérkezett amire vágytam :-)!
Marlena De Blasi : Ezer nap Velencében.
Egy ún. gasztroregény. A történetben sokszor főz a szerző és a recepteket leírja.
Ebben találtam a Krumpliskenyér (Pane di patate) receptjét is.
Néhol változtattam rajta (nem sokat), mert nekem nagyon "túlfinomítottnak" tűnt.
...a végeredmény is az maradt.
Hozzávalók ( 3db cipóhoz ):
1/2 kg burgonya (ez kb. 3 közepes db)
2 tasak szárított élesztő (1 csomag normál élesztőt használtam)
1 kg finomliszt (1/2 kg finomlisztet és 1/2 kg kenyérlisztet használtam)
1 evőkanál finom tengeri só (1 csapott evőkanál Himalája sót használtam)
kevés olivaolaj a keverőtál kikenéséhez
Elkészítése:
A héjas, alaposan megmosott burgonyát sós vízben puhára főzzük, majd leszűrjük, és a főzővízéből félreteszünk 1/2 liternyit. Megvárjuk, amíg a burgonya és a főzővíz is langyosra hűl.
A langyos burgonyát meghámozzuk
...és krumplinyomóval pépesre törjük.
Az élesztőt hozzákeverjük a langyos főzővíz feléhez, és miután pár perc alatt felhabosodott, elkészítjük a tésztát.
A lisztet, az áttört burgonyát és a sót beletesszük egy nagy keverőtálba.
Hozzáadjuk a megfuttatott élesztőt, a langyos főzővíz másik felét és kezünkkel elkezdjük tésztává gyúrni az egészet.
Amikor összeállt, akkor vagy kézzel dagasztjuk tovább, vagy dagasztókarú robotgéppel.
Akkor lesz kész, ha már ruganyos, fényes és enyhén foszlós.
Ez kézzel kb.10 percig tart, géppel pedig 7-8 percig.
Ha túl vizesnek érezzük, adjunk hozzá apránként kevés lisztet, ha viszont túl keménynek, akkor néhány evőkanálnyi langyos vizet.
Az elkészített tésztát beleforgatjuk egy vékonyan kiolajozott keverőtálba, hogy felülete mindenhol fényes legyen.
Így a kelesztés alatt nem szárad majd ki (én azért szokás szerint megszórtam liszttel a tetejét, egy kenyérnek így kell kinézni, nem fényesen :-))) ).
Ezután letakarjuk konyharuhával, és kb. 1 órán át pihentetjük meleg helyen, amíg duplájára nem dagad.
Ez az első kelesztés.
A duplájára kelt tésztát enyhén lisztes deszkán gyorsan átgyúrjuk, és elosztjuk 3 egyenlő részre.
A tésztadarabokból gyöngéd paskolgatással kerek, kissé lapos cipókat formázunk.
Ezután latakarjuk őket konyharuhával. (Azért én bevágtam a tetejüket, úgy ahogy egy kenyérhez illik :-) )
...és hagyjuk, hogy meleg helyen kb. 1 óra alatt a duplájára dagadjanak. Ez a második kelesztés.
A sütőt előmelegítjük 200 C fokra. ( Raktam az aljába egy lábasban vizet... :-) )
A cipókat sütőpapírral bevont tepsibe tesszük (nem egyszerű művelet... javaslom, hogy még a második kelesztés előtt rakjátok be a tepsibe, mert egyébként el fognak laposodni...) és 35-40 perc alatt megsütjük. (Mielőtt beraktam a sütőbe, jól megspricceltem vízzel a tetejüket és a forró sütő belsejét is, majd az első 5 percben még kétszer csináltam párát a sütőben. Ettől a művelettől lesz finom ropogós a kenyérhéj.)
...és ahogy én szeretem ;-)
Gyermekkoromban, amikor elküldött bennünket az anyukánk a boltba, mire hazaértünk megettük a felét a friss ropogós kenyérnek a húgommal :-). Mentségünkre szóljon, hogy kb.2 km-t kellett gyalogolnunk. Ezalatt azért meg lehet éhezni, nem?!!! :-))))
Felhasznált irodalom:
Marlena De Blasi (2005): Ezer nap Velencében (Egy nem várt szerelem története), Kulinária Kiadó
2 megjegyzés:
alig várom a következőt
:-) Mit? :-)
Megjegyzés küldése